Diszkrimináció egy szociálpedagógus szemével

Diszkrimináció. A szó maga megkülönböztetést jelent és rengeteg fajtája létezik. Lehet nem, vallás, nemzetiség vagy akár testi adottságok szerint diszkriminálni. Ez azonban csak hátrányos megkülönböztetést jelenthet, egy diszkriminatív élethelyzetnek általában pozitív és negatív elszenvedői is vannak. Hogyha egy szórakozóhelyen éjfél után csak a férfiaknak kell belépődíjat fizetni, az is megkülönböztetés. A férfiak számára ez természetesen hátrányos megkülönböztetés, de a nők ez által előnyben részesülnek. Ki dönti el, hogy mi alapján teszünk különbséget? Illetve hogyan lehet az, hogy Magyarországon, ha diszkriminációról beszélünk, egyből a pejoratív jelentés jut eszünkbe? A magyarországi kisebbségekről beszélgettünk Guttyán Ágnes, szociálpedagógussal. Válaszaiból kisejlik, hogy miért fog el minket a rossz érzés ennek a szónak a hallatán.

 

23191831_1218695084896801_1030389515_o.jpg

 

Hogyan látod a magyarországi kisebbségek helyzetét?

A magyarországi kisebbségek helyzetét nem látom túl rózsásnak. Diszkriminációval szembesülnek az élet számos területén. Többek között a munkahelykeresésnél is sokszor előfordul, hogy nem kapnak megfelelő támogatást, sőt sokszor hátránnyal indulnak. Így egyre nehezebbé válik, hogy el tudjanak helyezkedni „munkahelyi verseny szférában”. Ez tovább mélyíti a szakadékot. Sajnos a negatív megkülönböztetés mögött rengeteg minden állhat, az egyik legmeghatározóbb tényező az ismeretek hiányából fakadó előítéletek. Azonban a megismerést is sok minden nehezíti. Példaként a következőt említeném: a média is sokszor a negatív nézeteket erősíti, kihangsúlyozza a problémás területeket és sokszor valótlan állításokkal szítja a feszültséget. Az ebből adódó előítéleteket kellene megszüntetni, lerombolni.

 

Miért alakulhatott ez így?

Véleményem szerint azért, mert az esélyegyenlőtlenséget mindenhol csak növelik. A leszakadó rétegek pedig könnyen célpontokká és bűnbakokká válnak, és ez nem csak a nemzetiségekre igaz. Lásd például a fogyatékkal élőknél. Sem az iskolarendszer, sem a munkaerőpiac részéről nem kapnak támogatást, amellyel, egyenlő esélyekkel tudnának a társadalom tagjaivá válni. Az integráció hiánya miatt elveszik a lehetőség, hogy azonos esélyekkel induljanak az életben. Ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert sajnos az emberek többsége negatívan ítél meg mindenkit, és erre egyelőre sajnos nem látok megoldást.

 

Említetted az integrációt. Erről mi a véleményed?

Az integrációra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Több programot kellene szervezni annak érdekében, hogy integrálódni tudjanak a többségi társadalomba a kisebbségek. Nem lenne szabad azt engedni, hogy mindenhonnan csak negatív diszkriminációt kapjanak.

 

Milyen programot tudnál elképzelni a hatékony integráció érdekében?

A jelenleginél mindenképpen több integrációs programra lenne szükség, hogy minél jobb eséllyel tudjanak felzárkózni a leszakadt rétegek. Az eltérő anyagi lehetőségek és szélsőséges életkörülmények kiküszöböléséről azt gondolom, hogy lehetne erre is megoldást találni. Például önkormányzatoktól több anyagi támogatást lehetne eljuttatni a rászorulókhoz. Illetve minél több oktatási intézménybe bevezetném vagy fejleszteném a tehetséggondozást, hogy a kisebbségi gyermekek számára is biztosítva legyen ez a lehetőség. A tehetséggondozást mindenképpen szétbontanám különböző területekre. Itt az oktatási és sportolási lehetőségekre gondolok. Fontosnak tartom azt is, hogy nem versenyeredmények hajszolását tűzném ki célul, hanem nagy hangsúlyt kéne fektetni a rekreációra és regenerálódásra is.

 

Milyen programban vettél már részt vagy szerveztél?

Egyelőre még sajnos se nem szerveztem, se nem vettem részt ilyen programon, azonban el tudnám magam képzelni, mint szervező a Nemzetiségi Kultúrák napján.

 

Mi terelt a szociális szféra felé?

A szociális szférát azért választottam, mert mindig is szerettem másokat meghallgatni és segíteni nekik. Bízom benne, hogy egyre többen választják ezt a pályát. Még pedig azért hogy minél több szakember legyen, aki tud segíteni a társadalmunk azon tagjainak, akiknek szükségük lenne rá az integrálódás érdekében. Fontos számomra, hogy a negatív diszkriminációt elszenvedő embereknek szebb és boldogabb életük lehessen, többek között szakemberek segítségével. Egy szakember sokféleképpen tud segíteni a reintegrálódásban, például egyéni esetmegbeszélést tart az adott kliensnek, vagy segít munkahelykeresésben.

 

Mit gondolsz a jelenlegi magyarországi szociális képzésről?

Úgy érzem, hogy nem fektetnek rá túl nagy hangsúlyt. Nincs is elég ismertető róla. Lehetne például kisfilmet készíteni a szociális munkáról, vagy kisebb ismertető füzeteket, amiben le van írva, hogy miről szól a szociális szakma. Milyen továbbtanulási lehetőségek vannak az alapképzés elvégzése után? Mik az elhelyezkedési lehetőségek? A tájékoztatás hiánya mellet a nagyon nagy vakfoltnak tartom a gyakorlat hiányát is.  A főiskolai képzés alatt az adott tantárgyak oktatói nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem vittek minket gyakorlati helyre. Pedig fontos lett volna, hogy jobban megismerhessük a szociálpedagógia szak elvégzése utáni lehetőségeket és betekintést nyerhessünk, hogy mi is lesz a feladatunk a diploma megszerzése után.

OPÁL történetek

Az OPÁL Tehetséggondozó Alapítvány blogjának legfőbb célja, hogy a társadalom eltérő szegmenseit közelebb hozzuk egymáshoz. Merjünk nyitni egymás felé, hisz ezáltal magunkat is jobban megismerhetjük!

Friss topikok